megjegyzés-féle egy igaz gyöngyhöz

Csak saját(os) nézőpontból:

Úgy gondolom, hogy egy igaz gyöngyárus egy igaz gyöngyöt kagylóstul, moszatostul, iszapostul rak ki a pultjára.
Mert sokan nem igaz gyöngyöt keresnek, csak a maguk igazolásának fényét, becsét, hivalkodó jelét. És meg is találják egy-egy fényesre pucolt, ezüstbe-aranyba foglalt, jól felcsapott árú... valamiben, ami igaz, gyöngynek néz ki ugyan, de...
Akinek a szíve keresi az igaz gyöngyöt, az meg fogja látni az iszap és a moszat alatt, a kagylóhéjon keresztül is - mert nem önzése látja, hanem a szíve!
Ennek az igaz gyöngynek nincs értéke.
Mármint megfizethető értéke.
Ezért, amikor elmegy, hogy mindenét pénzzé tegye, nem egy olyan vagyont vadászik össze ezzel, amely 10-zel, 100-zal, 1000-rel megszorozva sem tudna a gyöngy valódi értékének a nyomába lépni.
Hanem elszakítja magát mindattól, amit eddig értékelt, hogy szíve megszabadulva eme kötelékekből, be tudja inni az igaz gyöngyből ragyogó igaz fényt, ragyogást.
És mit kezd akkor a pénzzel? - Lásd: Apostolok Cselekedetei: földjüket, házukat eladták, pénzzé tették, és ezt a pénzt lerakták az apostolok lábai elé...
Ők rátaláltak az igaz gyöngyre!